Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önvallomás - folyt...2.

2008.01.18

  

Kép

 

Maya arcok és a tecquila

 
 
Mexikó kéttucatnyi kulturális
örökségvédelmi listán szereplő történelmi emléke mellett a majákkal és a tecquilával lophatja be magát az UNESCO szívébe.
 

Maja uralkodók halotti leplei is megtalálhatók a Maja arcok címmel megnyitott Mexikói Antropológiai és Történeti Múzeumban új kiállításán, mely az intézmény alapításának 40. évfordulóján az Unesco örökségvédelmi listájára pályázik.
 
Forrás: EPA
Museo Nacional de
Antropología

A mexikói tecquila alapanyagát szállító kék agavé ültetvények több mint 3 ezer évesek. A Jalisco államban található területet a kultúrtáj kategóriában szintén jelölték az Unesco kulturális örökségvédelmére. A történeti örökségvédelemben a kultúrtáj elnevezés olyan területet jelöl, ahol kultúrtörténeti jelentőségű tárgyi emlékek az egységes természeti környezet
részét alkotják.
 
Forrás: EPA

A Maya függőágyak

 
A maya függőágyak Mexikó eldugott falvaiban készülnek, sodrott pamut szálakból, kézi munkával. A hagyományos szövési technikának
köszönhetően

a függőágy tökéletesen felveszi a test alakját, így nyújtva használójának különleges élményt.

 

 .
 
 
EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása
VÉR, ARANY, ISTENEK
ÉS HARCI DICSŐSÉGE
Az indián őslakosság kiirtása a másik holokauszt
Randall  Robins
 
Washington országos hírű nevezetessége,
a National Mall - a Kapitólium dombjától messze elnyúló, árnyas sétányokkal és híres múzeumokkal szegélyezett park gyakran színhelye országos megemlékezéseknek, nemzeti ünnepléseknek és milliós politikai tüntetéseknek, amellett, hogy
ablakot nyit nemzeti kultúránkra és sorozatos ideiglenes kiállításokkal a világ kultúrára.  A Mall utolsó üres telkén, bürokratikus bonyodalmak és pénz hiány okozta késedelmek ellenére októberben végre
 kaput nyitott az indián őslakosság történelmi
múltját, társadalmi szerkezetét és kultúráját
ismertető, öt emeletes, 700 fával körülvett múzeum, amelynek ünnepi megnyitójára számos országából érkeztek küldöttek a máig túlélő  népek és törzsek képviseletében - Kanadától Kalifornián,  Mexikón
és Chilén keresztül
a Hawaii-szigetekig.
A jelenleg legnagyobb létszámú Navajo nép a zseniális építészetéről híres Pueblo indiánoktól származtatta anyajogú társadalmi rendszerét, agrárkultúráját, rituáléját, szövés- és fonás technikáját és a türkiz
kő iránti rajongását.  (Kuliffay felvételek)Az egész
napos
ünnepség tiszta kék ég alatt, meleg fényű
napsütésben életre szóló élményt jelentett azoknak,
akik hívei a nemzeti és etnikai értékek becsben
  tartásának, a hagyományok őrzésének,
  ;az ősök tiszteletének és akik értékelik a hazafias bátorságot.  A másik oldalról ugyanakkor, mintegy
gondolat ébresztőként, alkalmat nyújtott egy hajdani
hódító
politika torz és kíméletlen árnyaival való
szembenézésre - az arany imádat, vallási arrogancia
és korlátlan
hatalomvágy gyilkos őrületével.
Hogy mennyien éltek az utóbbi lehetőséggel a
parádénak tapsolva sorfalat álló, többnyire fővárosi sápadtarcúak vagy a C-Span kábeladó jóvoltából az
élő közvetítést a fotelből figyelők közül, ki tudja?
Egyetlen konkrét
  történelmi jellegű emlékeztető volt csak az egész felvonulási menetben, méghozzá az 1680-as nagy
Pueblo forradalomra, a keserű indián múlt szinte
egyetlen
győztes, dicső momentumára, mintha a jelen eufóriája
 nem tűrte volna a tragikus évszázadok vérzivataros eseményeinek felidézését.
Ha a rezervátumokban minden nap kísért is a régmúlt - jelenkori  diszkriminációs gyakorlattal tetézve -
legalább ezen a csodálatos napon, a túlélést
szimbolizáló
múzeum avatási napján kényszerüljön háttérbe. Hadd vegye birtokába a dobok ütemére és furulyák trilláira a lelkeket
az öröm, büszkeség és elszántan küszködő remény.
  ?Még mindig itt vagyunk és vitálisan hozzájárulunk a modern amerikai kultúrához és művészethez.
" hangoztatta   megnyitó beszédében a múzeum első igazgatója,
 a Déli Cheyenne törzsből származó W. Richard
West.
Bár még mindig vannak Amerikában indiánok,
de ez nem az európai telepesek emberségén vagy tisztességén múlott.  Ha semmi mást, csak a  Mexikói Felföld azték lakosságának holokausztját vesszük figyelembe 1519-1680 között, a létszámuk kb. másfél millióról alig 70 ezerre csökkent.  A példák sora
 azonban hosszú. Pár évvel a spanyol hódítások
után a csodálnivalóan magas szintű azték civilizáció
szó szerint megszűnt létezni.
Ugyanezen periódus alatt Mezo-Amerika lakosságának
 85-95%- át vesztette el fegyveres tömeggyilkosságok, "törvényes" kivégzések (uralkodók és sokszor teljes udvartartásuk) háborúk, föld- és vagyon elkobzás, felkelések, rabszolga sors, üldözések, túlhajszoltság, éhezés, alultápláltság és fertőző betegségek miatt.
1555-re Haiti és Hispaniola teljes őslakossága
áldozatul esett az európai hódítóknak.Akik túlélték fegyveres leigázásukat, napi 18 órát kényszerültek a cukornád ültetvényeken dolgozni. A nők olyan kemény munkát végeztek, hogy meddők maradtak, vagy halott csecsemőket szültek. A túlélők közül nagyon kevesen
 érték meg a tizenéves és még kevesebben a felnőtt
kort. Az indián munkaerő kihalása után Afrikából
elhurcolt rabszolgákra várt hasonlóan brutális sors.
Az indián holokauszt azonban, akárcsak Hiroshima,
vagy a több évszázados rabszolgatartó rendszer nem
 téma Amerikában, nem szokás, szinte illetlen túl sokat foglalkozni vele. Az európai bűnöket soroló holokauszt emlékház nemzetközi és kormányszintű felhajtással
 már egy évtizeddel korábban kaput nyitott
Washingtonban,
míg másik végletként   a körülbelül 20 millió rabláncra
fűzve ?importált" afro-amerikai sokszor végzetes kálváriájának sehogy sem akaródzik emléket állítani a fővárosban. Most már azzal is indokolhatják, nincs rá
hely.
Ahogy egy ismerősöm mondta, a mások bűneit
gyakran hangoztatjuk, a külföldi emberirtások áldozatainak minden inflált számadatát készségesen
visszhangozzuk, hogy kisebbítsük a saját bűneinket.  Ami persze inkább irányított politikai és imázs védelmi döntés, mint szégyen, vagy mardosó lelkiismeret
furdalás következménye.
Az indiánok végzetét jelentő, mégis bálványozott
felfedező emlékét idéző Kolumbusz Nap ma is
nemzeti ünnep és senkit se zavar, hogy a kontinenst elözönlő kalandorok, zsoldos gyilkosok, vallási
fanatikusok és
gyors meggazdagodást remélő emigrációs hullámok
 egy
indián asszony szavaival az őslakókat
?belefullasztották az Amerikai Álomba.
Kolumbusz, (Columbus) aki a Karib-szigetek és az
észak-amerikai földrész alkirályának neveztette ki
 magát,
vezette be a rabszolgaságot (encomiendo) és minden
 eszközzel, szisztematikusan irtotta a Taino indián őslakosságot. 
 A partraszállásakor kb. 8 millióra volt tehető a Tainok
 száma, mikor távozott, alig 100 ezerre.  Egy 1542-es
felmérés készítői csupán 200 Taino túlélőt találtak.
Amerikaiak generációinak hosszú sora nőtt fel
 népbutító történeteken és ostobán elfogult
kalandfilmeken, ahol a barbár, pogány indián
vad és kegyetlen, aki ráadásul nem európai
módra bátran, szemtől szembe, hanem gyáván,
lopakodva támad és gyűlöletből fakadó kéjjel öl.
 (Nem volt népszerű hozzátenni, hogy teljesen
egyenlőtlen küzdelemben.) Így öröklődhetett és
mérgezte folyamatosan a lelkeket a régi időkből
származó mondás - a halott indián a jó indián.
Daniel J. Boorstinnál olvashatjuk, hogy a korai
telepesek indiánokat illető nézete korlátozottan keresztény és eurocentrikus  volt. A spanyol
hódítók, de a jezsuita és protestáns térítők is a
"Sátán kedvenceinek" tartották őket. New England
 állam puritánjai a rájuk jellemző ravaszkodással
azt spekulálták ki, Isten azzal a céllal népesítette
be őslakókkal Amerika földjét, hogy megőrízze a pápistáktól, egészen addig, míg a megtisztult keresztények elfoglalhatták.  Még az
indiánok iránt szimpátiát érző, a két kultúra közt
közvetítő puritánok is úgy vélték, az őslakók
"primitív" sorsa korábbi bűneik következménye.
 Ez a bibliai ihletettségű magyarázat indokolttá és
elfogadhatóvá tette a megszállók legádázabb
atrocitásait is anélkül, hogy elkövetőik álmatlan
éjszakákon át hánykolódtak volna miattuk.
A késő múlt századi revíziós történelemszemlélet eredményeképpen a zsurnaliszta John Leo azt írta
1991-ben, ?Az indiánok európai (és amerikai)
kezelése maga volt a borzalom, és az itt élők tíz
millióinak halála
a történelem legnagyobb katasztrófáinak egyike.
" Az ilyen beismerő vallomások utánazonban még
mindig keresni-kutatni kell. ?A leghatásosabb
genocídium kampányok egyike, amelyet (a világon)
valaha is
folytattak, az ebben
az országban történt az amerikai indiánok ellen.
" írta Andrew Arnold.  "Amerika az indián őslakosság genocídiumára és az afrikai népek rabszolgaságára
épült. Másnak mondani kriminális." írta a Hollywood
Reporterben a neves fiatal filmrendező, Spike Lee.
"A spanyoloknak a Karib-szigetek és Dél-Amerika
teljes őslakosságának kötelező kényszermunkára
 való besorozása nem csak egy holokauszttal ért fel,
de prototípusa volt a kelet-európai náci politikának. 
 Az Egyesült Államok kitelepítési programja pedig,
amelyet
az észak-amerikai bennszülött népek ellen folytatott
nem csak genocídiumnak számított a szó minden
értelmében, hanem megkérdőjelezhetetlenül 
 konceptuális és
gyakorlati cölöpként szolgált, amihez az egész hitleri lebenstraumpolitik volt kötve." írta Ward Churchill, a Sangaman State University professzora 1996-ban.
Hogy Lenin, "az állami terror teoristája" mennyit tanult
a történelmi amerikai módszerekből és mennyi volt a
 saját devianciájának és brutalitás hatalmi vágyának következménye, az külön tanulmányt érdemelne.
Az indiánok sorsa felett szemet hunyt a korabeli
Európa, holott már Euripides óta tudott volt, nincs
 nagyobb szomorúság a földön, mint a szülőföld elvesztése.  Bűneinek súlyát enyhíteni próbálva a
Vatikán és a keresztény országok történelme évszázadokon keresztül úgy próbálta beállítani, mintha Kolumbusz
szinte lakatlan földrészre érkezett volna, amelyet be
kellett népesíteni, szűzföldjeit meg kellett művelni,
aranyát ki kellett bányászni, pogány őslakóit meg
kellett téríteni, mintegy a civilizáció és az isteni ige terjesztése,
 ésközvetve az egész emberiség érdekében.
Az ennek során elkövetett törvénytelenségek miatti lázadások leverésére ?A cavalier osztagok
belovagoltak
(a településre).  Mivel (az ő szemükben) mi mind egyformának látszunk, megölték az első indián
csoportot, akit megláttak.  Ez afféle tradíció volt.
Minden egyes lovas  tisztnél volt egy olyan átkozott
kis zászlócska és egy átkozott kis Biblia. Ó, (mind)
nagyon, nagyon vallásosak voltak. (Ennek ellenére) egyszerűen tüzet nyitottak és genocídiumot követtek
el." olvashatjuk Studs Terkel
198 0-ban kiadott monológ kötetében, Amerikai

 álmok

Kép

 ? elveszettek és megtaláltak.
Az általa idézett indián származású visszaemlékező, Ramona Bennett szerint a My Lai tömeggyilkosság
soha nem következett volna be, ha az amerikai
gyerekekkel megismertették volna a valós történelmet,
ha hallottak vagy filmet láttak volna róla, ?Sand
Creeknél
a gyönyörű Cheyenne nők kendővel takarták el
gyermekeik arcát, hogy ne lássák a feléjük sújtó
hosszú késeket, míg máshol indián anyák a
testükhöz szorították gyermekeiket, mikor a
Gatling fegyverek tüzelése háromszázukat ölt
meg." 
 
Meggyőződése szerint a történelmi események tényszerű ismeretében a katonák nem harcolnának, mivel kialakulna egy fajta össznemzeti lelkiismeret.  A gondolatmenetét tovább vive: a vietnámi vérengzésekről és a napalmbombák pusztításáról már az iskolapadokban tanulva nem lett volna aki megharcolja az iraki háborút. Ugyanígy amennyiben szabad média lenne és tudnánk, valójában mi történik az egy éve folyamatosan bombázott Irakban, ha látnánk a bombázások következtében fejetlen vagy végtag nélküli torzók ezreit, talán időben megállítható lenne egy kísértetiesen a levegőben lógó iráni vagy szír háború. 
 
Ehhez persze jelentős támogatás lenne, ha az egyházak nem áldanák meg a fegyvereket és elítélnék a mindenkori  intervenciós politikát.  A XIX. században élő, bölcsességéről híres indián törzsfőnök, Seattle, nem véletlenül utasította vissza a közös istenség - és közvetve hirdetője, a keresztény egyház - ráerőszakolt teóriáját:
"A ti Istenetek nem a mi Istenünk. A ti Istenetek (csupán) a ti népeteket szereti, de gyűlöli az enyémet. . . . A fehér ember Istene nem szeretheti a mi népünket, mert akkor megvédené. De mintha árvák lennénk, sehol nem remélhetünk segítséget. Hogy lehetünk így testvérek? . . . A ti törvényadó Isteneteknek egyetlen szava se volt soha vörös bőrű gyermekeihez, akiknek megszámlálhatatlan sokasága egyszer benépesítette ezt a hatalmas kontinenst, ahogy a csillagok a világmindenséget. Nem, mi két távoli faj vagyunk, különböző eredettel és különböző végzettel."
 
Az ilyen bölcs, de természetesen lázadónak tekintett kijelentések nem maradtak büntetlenül. ?Vég nélküli hipokrízis, hamisság, kegyetlenség és megtorló hadjáratok sora következett a keresztény egyháznak abból a csökönyös meggyőződéséből, hogy a tisztességes hitetlenség az ő többé-kevésbé megdöbbentő krédója elleni morális támadás." állapította meg Basil Willey. De mondhatjuk-e őszintén, hogy sikerült erről a mélypontról tovább jutni? A Vatikán és a cionista-keresztény felekezetek jelenleg azt az amerikai elnökjelöltet és neokonzervatív politikáját támogatják,  aki a bibliai Isten bíztatására hivatkozva, vallási fensőbbség tudatát hangoztatva vezényli civilek súlyos tízezreit pusztító háborúkba az országot.
 
A hajdani európai hódítók célja az aranyszerzés, a kereszténység terjesztése és a korlátlan hatalmat biztosító katonai dicsőség volt.  A Richards Topical Encyclopedia szerint ?a szentírás prédikálását a papokra hagyták, akiket mindenhova vittek magukkal, de ők maguk nem nagyon törődtek a tanítások gondos követésével".  ?Nem nagyon" törődtek? Törődtek egyáltalán? Ez az 1939 és 1954 között 11 kiadást megélt, magát történelminek valló  kiadvány igen enyhén fogalmaz azoknak a kitelepítő- és irtó hadjáratoknak kapcsán, amelyek az eredeti jézusi tanítással ellentétben, de pápai jóváhagyással és bőséges egyházi részesedést besöpörve milliók életét követelték.
 
Az egyháznak meghatározó szerepe volt az Új Világ kialakításában.  A történész, Larry Hise kutatómunkája szerint keresztény papok írták az Amerikában megjelent rabszolgatartó rendszert védő publikációknak majdnem a felét.  Nem kevesebb, mint 275 egyházi embert sorolt fel név szerint, akik a Bibliára való hivatkozással bizonyították, a fehér ember joga és kiváltsága, hogy igavonó baromként ? alacsonyabb rendű" feketéket birtokoljon.  Feketéket és vörösbőrű indiánokat.
 
Ugyan a Dél-Amerikáról szóló részben az enciklopédia ?merésznek és minden skrupulustól mentesnek" mondja Cortest és ?minden hájjal megkentnek" Pizarrot, akik a helyi uralkodó osztály legyilkolása után a szabad és büszke őslakosságot rabszolgaságba kényszerítve halálra dolgoztatták, mégis azt írja, ?Elnyerték a dicsőséget, mondhatni indokoltan, vakmerő bátorságukért és romantikus kalandvágyukért."  Lehet nem fennakadni a beékelt szerzői megjegyzésen, ?mondhatni indokoltan"?
 
Mielőtt azonban túlzottan megbotránkoznánk az új világot meghódító rablógyilkosok megdicsőülésén, lapozzuk át az európai egyházi és világi történelmet.  A területért, kincsekért és az istenekért vívott háborúk, irtó hadjáratok hadvezérei és pápái minden korban vagyont, további hatalmat és hírnevet szereztek 
 
Thomas J. DiLorenzo szerint a Plains indiánoknak a szövetségi  hadsereg általi kiirtását a vasúti részvény társaságok magas szintű politikai kapcsolatai tették lehetővé, azzal a közös céllal, hogy - genocídiumtól se vissz*riadva - elrabolják az indiánok tulajdonjogát.  ?Mint annyi polgár ma is, az indiánok a kormány hatalmának voltak az áldozatai, nem a kapitalizmusnak és nem is az európai kultúrának, ahogy a mai politikailag korrekt történészek állítják." 
 
A DiLorenzo által említett cél egyértelmű és vitathatatlan, viszont a szorosan összefonódott politikai és a gazdasági hatalomnak a szövetségi katonaság által biztosított közös érdekvédelme aligha szeparálható a hódító jellegű fölényes, rasszista, hipokrita európai kultúrától, mint ahogy akönyörtelen kapitalizmustól sem. A nézet nem annyira kényszerű politikai korrektség, mint egy szekularizálódott, humánusabb, modern társadalomszemlélet mélyebb és átfogóbb, tudományos megalapozottságú értékelésének eredménye.
 
Gondoljuk csak meg: 1865 nyarán  William Tecumseh Sherman generális kapta meg a nemes feladatot, hogy fegyverrel biztosítsa a republikánus pártvezetéssel anyagi összefonódásban álló vasútipar nyugati irányú terjeszkedési lehetőségeit. DiLorenzo így idézi a feladatot buzgón vállaló generálist:
?Nem fogjuk hagyni, hogy egy pár tolvaj, rongyos indián akadályozza vagy megállítsa a vasútvonalak terjedését. . . .  Megtorlást is alkalmazó elszántsággal kell fellépnünk a Sioux (indiánok) ellen, akár a férfiak, nők és gyerekek exterminációja árán."
 
Egy évvel később, 1867-ben úgy utalt erre a gyakorlatban megvalósított politikára, mint ?az indián probléma végső megoldására".
 
 
 
A mindenkori geográfiai terjeszkedés és a velejárószabad rablás elleni ellenállás  fegyveres letörésemindig nemzeti érdekként eladott a népnek és mint ilyen az égiek áldásával járó nemes, dicső tett. Egy híres XIX. századi porosz generális, Helmuth von Moltke azt írta, a háború integrális része az Isten által irányított világmindenségnek. ?A Háborúban az ember legnemesebb erényei játszanak szerepet: bátorság, és lemondás,  kitartó kötelességtudás és áldozat vállalásra való készenlét, amely még az élet felajánlásától se határolódik el. Háború nélkül a világ materializmusba fulladna."
 
A gondolat leginkább a (szintén XIX. századi) orosz anarchista, Mikhail Bakunin nem kevésbé perverz gondolatmenetével rezonál, aki szerint  ?a pusztítás szenvedélye is kreatív szenvedély". A pusztítás szenvedélyének tárgya lehet egy ország vagy egy rezervátum, a környezet vagy az Ember. 18-20 millió között volt az Afrikából az amerikai kontinensekre rabszolgának  hurcoltak száma. A több hetes tengeri átkelés során azonban minden negyedik meghalt vagy önként vetődött hullámsírjába. Az emberkereskedelem olyan nagyban bonyolódott, hogy olcsóbb volt új rabszolgát venni, mint a végkimerülésig hajszoltat regenerálni, gyógyítani.
 
?Ez a nagyságában felmérhetetlen bűncselekmény a humanitás ellen ? a rabszolgasorba taszítás és emberi lények tíz millióinak kizsigerelése ? az egyik amerikai holokauszt. Az indián őslakosság exterminációja a másik." írja a közös sorsról  Randall Robinson.&nb sp; Az európai telepesek érkezése előtt konzervatív mérlegelések szerint is legalább 25 millió i ndián élt Latin Amerikában. Egy évszázaddal később, az azték és inka birodalmak lerohanása és elpusztítása után alig 4 millió. 
 
Biztosan nem tolakodna az indián perszeverencia ünnepén újra és újra a felvonulás zenés-táncos forgatagát szemlélő agyába a múlt minden kegyetlensége és bűne, ha a jelenleg általánosan elfogadott kultúra következtében  a hódító nagyhatalmi politika napi eseményei nem idéznék fel újra és újra.
 
Talán Lisa Martinovic szavai a legkifejezőbb bizonyítékai a jövőbe igyekvő, változónak látszó világ múltba ragadt stagnálásának:?Végül is mindannyian mérgezettek vagyunk egy olyan kulturális örökség által, amely olyan generálisokat szül, akik azzal dicsekszenek, a mi istenünk jobb, mint másoké; olyan nemzet vagyunk, ahol az ügyvédek jó pénzért döntenek róla, ki jogosult polgári jogokra és ki megkínzásra; és olyan sajtó orgánummal rendelkezünk, amely együtt nevet a z elnökkel, aki azzal viccel, nem találja a tömegpusztító fegyvereket, amiket a háború igazolására á lmodott. Egy ilyen kultúrában az a (bizonyos) kis bűntudat pirula nincs forgalomban.  Mivel amerikaiak vagyunk, nekünk nincs megbánni valónk. A terror elleni háborúban a humanitásunk egyike a járulékos veszteségeknek."
 
Nem félelmetes és visszataszító visszhangja ez a múltnak? Nem hasonló megfontolásból rombolják és fosztogatják ma az ősi mezopotámiai kulturális örökséget, mint annak idején a város építő, piramis építő, templom építő, út építő, piactér építő, kurgán építő, obszervatórium építő indián kultúrát? Nem ugyanazokkal az eszközökkel ? börtön, kínvallatás, megfélemlítés, degradálás, kisemmizés, éheztetés, víz megvonás, természeti kincsek kisajátítása, kulturális gyökértelenítés, idegen jogrendszer, gazdasági kényszer ? operál a domináns hatalom ma is?
 
 
 
 
Egyes termőföldben és erdőkben, legelőkben gazdag államokban, mint Észak-Dakota, az angolul írni olvasni nem tudó indiánokat több, mint egy évszázaddal ezelőtt állami gyámság alá helyezték és földjeiket, legelőiket bérbe adták. Máshol az olaj, gáz, fakitermelés vagy az ásványok kitermelési joga lett a nevükben bérbe adva. A befolyó összeg azonban nem a tulajdonosok zsebébe, hanem az állami kincstárba folyt be, ami nem volt elszámolásra kötelezhető.  Ha év végén küldött csekket a 8 gyerekes indián családnak, küldött, ha nem, nem. Ha egyik évben fele annyit küldött, mint máskor, vagy még kevesebbet, akkor se volt apelláta.
 
Ramona Bennett visszaemlékezésében arról számol be, ?ügyvédek, bírák, rendőrök és üzletemberek, csupa jó polgárok vállalkoztak az indiánok feletti gyámkodásra, majd szépen eladták a földjeinket egymásnak, zsebre vágták az intézési-közvetítési díjat, aztán kirendelték a serifet és elvitették az ott élő indiánokat. Azok az indiánok, akik nem voltak hajlandók elmenni, azokat a vasúti vágányra rakták és meggyilkolták. Földtelenné váltunk a saját rezervátumainkban."
indian-012
A 90-es években a nyomorgó, sokszor filléres segélyből túlélő indiánok szervezkedni kezdtek, aminek során  kiterjedt családok, sokszor egész törzsek és népek közös pereket indítottak visszamenőleges  elszámolást követelve  a kormánytól. A kongresszus próbálta rendezni a komplex - valami csoda folytán mindig az indiánokat megkárosító - rendszert, de sikertelenül. Végül 20 milliót fizetett egy könyvelői cégnek, bogozza ki a könyvelési szisztémát, de állítólag az is kudarcot vallott. 
 
Az ügy végül a bíróságon kötött ki, ahol hamarosan kiderült, a Clinton kormány* belügyminisztériumának illetékesei nem siettek együttműködni: mint kiderült, az üggyel kapcsolatos dokumentumokat semmisítettek meg, vonatkozó e-maileket töröltek ki és  semmibe vették a bírói intézkedéseket, ami miatt végül 40 személy ellen indult eljárás.
indian-032
Az 1996-ban indított indián per országos viszonylatban a legnagyobb közös vádemelések egyike ? 300 000 egyéni számla ellenőrzését és kifizetését követeli.  Ettől függetlenül 1400 törzsi elszámolás is vár  a sorára. A montanai Feketeláb I ndiánok pénzügyi szakértője szerint a kormány legalább 10 milliárddal tartozik nekik. A bíróságnak fő a feje, hogy számoltassa el az illetékeseket több, mint egy évszázadra visszamenően, illetve milyen elfogadható egyezséget ajánljon a megkárosítottaknak.
 
?Ahogy ezek a számla tulajdonosok kezelve lettek . . . az nemzeti szégyen" nyilatkozta a The Washington Postnak egy de mokrata képviselő, akinek a kerületében 40 ezer navajo indián lett jogos járulékától rendszeresen megfosztva.  A megkárosítottak nem csak kártérítést, hanem a jövőben önálló könyvelés lehetőségét és naprakész elszámolást is követelnek. A belügyminisztérium indián ügyekkel foglakozó osztálya 2005-re ígéri az egyéni számlák nyilvántartását  korszerűen intéző rendszer kialakítását.
 
Egyesek szerint a kifizetetlen e gyéni számlák összesített összege 1877 óta mai dollár értékben elérheti a 100 milliárdot. Hogy ebből mennyit fog az állam ténylegesen visszatéríteni? ?Semmilyen kártérítés nem lesz még 10 milliárd sem." nyilatkozta reálisnak tűnő pesszimizmussal Kevin Grover, egy pawni indián, aki a Clinton adminisztrációban az indián ügyek helyettes titkára volt és alkalma volt belelátni a kormány kártyáiba.  ?Nem lesz sok (jóvátételi) pénz, de annál inkább rengeteg nagyon boldogtalan ember."  
 
A washingtoni indián múzeum elsősorban a túlélés jelképe, de egyben az indiánok előtt álló további küzdelmek szimbóluma is az igazságért, a  véget érni nem akaró megrövidítések és diszkrimináció ellen. Gloria Jahoda híres könyve, A könnyek ösvénye, idézi  a hősiességéről, áldozatvállalásáról és sztoicizmusáról híres Fekete Sólyom láncra verését megelőző búcsúszavait: ?Egy indián, aki olyan rossz, mint a fehér ember, nem élne túl a mi nemzetközösségünkben; megölnék és (a holttestét) farkasokfalnák fel."**
indian-010
    *     A Clinton adminisztráció idejében számos indián kultúrát védő intézkedésre került sor.  1990-ben született meg a Native American Languages Act, amely védelmezi és bátorítja az indián-amerikaiak szabad  nyelvhasználati jogát, és közvetítő nyelvként való használatát az iskolákban.  Jogot ad a törzseknek, hogy a saját nyelvükön folytassanak üzleti gyakorlatot. Feljogosítja az iskolákat, hogy más idegen nyelvhez hasonlóan felvehetővé és vizsgaképessé tegyék az indián nyelveket stb.  További Clinton intézkedések: Indian Arts and Crafts Act (1990) Native American Graves Protection and Reparation Act (1990 )  Native American Free Exercise of Religion Act (1994)  National American Indian Heritage Month (1996)  Executive order on Indian Sacred Sites (1996)  Sand Creek National Monument Act (2000)  President Clinton's Executive Memorandum, April 29th (1994) ? "I am strongly committed to building a more effective day-to-day working relationship reflecting respect for the rights of (Indian) self-government due the sovereign tribal governments." 
    **  Az idézet folytatása: ?The white  men carry false looks and deal in false actions; they smile in the face of the Indian to cheat him, thay shake him by the hand to gain his confidence, to make him drunk, to decieve him, to ruin his wife. We told them to let us alone and keep away from us, but they followed on and beset our paths, and they coiled themselves around us like the snake.  They poisened us by the touch. We are not safe.  We live in danger.  We are becoming like them." . . .
2004. október
 Addendum :
2005. február - George W. Bush 2006-os költségvetési javaslatában 2,2 milliárd dollárral kívánja csökkenteni az Indián Ügyek Bürójának elsősorban iskola építésre előirányzott összegét. Ez gyakorlatilag a teljes  iskola építésre és fejlesztésre szánt összeg megvonását, tehát a program likvidálását jelenti, míg más kulturális programmok, többek között a Smithsonian Intézet, jövőre változatlanul teljes egészében megkapják az évi  kormány támogatást.
indian-
A jelen legkiáltóbb bűne a kettős mércével való mérés! Mikor II. János Pál pápa az USA-ba utazott Amerika felfedezésének 500. évfordulójára, egy öreg indián, a nagyrészt kiirtott őslakosok képviseletében díszes bibliát nyújtott át a pápának, mondván: ?Szentatya, erre a könyvre a keresztényeknek nagyobb szükségük van, mint nekünk, mert őseinket halomra gyilkolták, kínozták és kirabolták. Ezért ezt visszaadjuk most Magának". A leírás szerint II. János Pál pápa elsírta magát.
Dr. Kis György
nyugalmazott plébános
Bakonyszentlászló
 
indian-009
MAYA nyelvek

 
 

  
indian-036
 

 

Hozzászólás:

Megrázó ez az oldal. Tudtam, hallottam, kikövetkeztettem régebbi olvasmányaimból az amerikai földrész felfedezésének borzalmairól sok mindent, de ez mindent felülmúlt. Minden tiszteletem az indiánoké. Büszke nép maradt mindezek ellenére. A zenéjüket eddig is nagyon szerettem és hallgattam.
Hatalmas munka van ebben az oldalban, ezt külön köszönöm.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.